Álmodó Tisza-part Andalgó (Füredi Imre - Sándor Jenő) Virít már a szarkaláb odahaza régen, Ezer tücsök muzsikál most is künn a réten. Oda járt ki a babám, mosolygott a szeme rám, Istenem, de szép volt, Istenem, de szép volt!... Álmodó Tisza-part, szívem-lelkem odahajt! Legelésző nyáj, délibábos táj, árva szívem csak utánad fáj, fáj, fáj, fáj... Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még? Vár otthon reám az édesanyám, vissza vár a szép magyar hazám. Hajladozó búzaföld, vadvirágos árok, Bánatomat altatom, ha így haza járok. Csilingelő estharang, összebúvó vadgalamb, Istenem, de szép volt... Istenem, de szép volt!... Álmodó Tisza-part, szívem-lelkem odahajt! Legelésző nyáj, délibábos táj, árva szívem csak utánad fáj, fáj, fáj, fáj... Nádfedél, faluvég, eljutok-e haza még? Vár otthon reám az édesanyám, vissza vár a szép magyar hazám.