Künn a dorozsmai határban Csárdás (Erdélyi Mihály) Nem forog a dorozsmai szélmalom, a szélmalom, a szélmalom. Talán nekem kellene meghajtanom, meghajtanom, meghajtanom. Nyikorog, mert kereke még új, de forog, amikor a szél fúj. Jaj, de forog, hogyha hajtom, háromszor is visszatartom, Jaj, de feltörte a markom. Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van. Nincs szebb ott az aranykalásznál, most is a lelkem csak arra jár. /:Giling! Galang! Szól a harang! Boldogságom határtalan! Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.:/ De szép az új dorozsmai szélmalom, a szélmalom, a szélmalom, Madár füttye ébreszt minden hajnalon, de hajnalon, de hajnalon. Lenge szél fújja a vitorlát, híressé ez tette Dorozsmát. Simán forog, nem zakatol, s mit az egész világ dalol, Ez a dal még száz évig szól: Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van. Nincs szebb ott az aranykalásznál, most is a lelkem csak arra jár. /:Giling! Galang! Szól a harang! Boldogságom határtalan! Künn a dorozsmai határban, de sok pacsirta madárka van.:/