Nem vagyok én már az, aki voltam Andalgó (Erdélyi Mihály) Nem vagyok én már az, aki voltam, Néha-néha fáj már a szívem. Életemet régen eldaloltam, Nem segít már rajtam senki sem. /:Szerelmes voltam a holdas éjbe, Elbúcsúzom s megyek én tovább. Nem vagyok én már az, aki voltam. Fáj a szívem, szép jó éjszakát!:/ Nekem már tavasszal sem nyílik a virág, Évek óta nem volt májusom. Falevél hulldogál, s egy csendes fapadon Őszidő a társam, jól tudom. Felveszek egy fonnyadt levelet, Kérdem én magamtól: Mi lett belőled? Nekem már hűvösebb a fényes napsugár, Simogatón súgja azt, hogy kár érted, de kár. Nem vagyok én már az, aki voltam, Néha-néha fáj már a szívem. Életemet régen eldaloltam, Nem segít már rajtam senki sem. /:Szerelmes voltam a holdas éjbe, Elbúcsúzom s megyek én tovább. Nem vagyok én már az, aki voltam. Fáj a szívem, szép jó éjszakát!:/