Rózsalevél Andalgó (Széfeddin Sefket - Buday Dénes) Elpihent a nagyvilág, elpihent a lomb, Messze bércen valahol, kondul egy kolomp. Egy magányos vadgalamb hív egy gerlicét, Hajladozó rózsafán sírja énekét. Hej! Rózsalevél, felkap a szél, Messzi sodor innét. Rózsalevél, egy sort vigyél, Rózsámnak üzennék. Vidd el szívem vágyát, S hozd vissza az álmát! Rózsalevél, felkap a szél, Talán sosem látlak. Csendesen leszáll az est, lelkem messze jár, Fenn az égen millió szentjánosbogár. Hegedű most minden ág, és a csend zenél, Hajladozó rózsafán, halkan sír a szél. Hej! Rózsalevél, felkap a szél, Messzi sodor innét. Rózsalevél, egy sort vigyél, Rózsámnak üzennék. Vidd el szívem vágyát, S hozd vissza az álmát! Rózsalevél, felkap a szél, Talán sosem látlak.